Befordultam a fal felé
és sírtam, mert
megbántottál
vagy nem úgy akartad, de
mégis megbántódtam…
Te is elfordultál.
Nem tudom mennyi idő telt el így.
Háttal egymásnak.
Aztán mégis visszafordultál
és átöleltél,
nem hagytál fölfázni
a bánat utcakövén,
akkor kezdtem bízni
benned…
ok és feltétel nélkül.
Már csak elárulni tudsz.
De – tudom – ezt is megteszed.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezá...
-
Hát nem szólhatok szép szemeidről? Annyiszor csodált tekintetedet elfordítanád e költemény tükrétől? Ó, nézz belé! Ez pillantásod – hű lemez...
-
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely testdúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" mondják rá kedveskedve "no lám, miből lesz a...
-
... Nem lehet, tudod Nem szabad, tudod Üres a mennybolt, kifoszt a fény Ölni kell, tudod Ölelni kell, tudod Meghalni most valahol valakiért ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése