2010. szeptember 4., szombat

(feltétel nélkül)

Befordultam a fal felé
és sírtam, mert
megbántottál
vagy nem úgy akartad, de
mégis megbántódtam…
Te is elfordultál.
Nem tudom mennyi idő telt el így.
Háttal egymásnak.
Aztán mégis visszafordultál
és átöleltél,
nem hagytál fölfázni
a bánat utcakövén,
akkor kezdtem bízni
benned…
ok és feltétel nélkül.
Már csak elárulni tudsz.
De – tudom – ezt is megteszed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...