a leghosszabb úton. haza
már az, hogy kérdés nélkül visszalépsz. mint aki valamit ottfelejtett: öltözőben edzés után. sálat vagy kesztyűt. - mert kell-e, hogy kimondd, vagy hogy rólad. vagy hogy újra. amikor visszalépsz, akkor úgyis már máshová. hiába találsz mindent ugyanúgy. még ugyanazt a gőzt is akár. az izzadság- és szappanszagot. tudod, hogy semmi. de odajutni így kell. és kell még, hogy az üres szekrényig. vissza is. - bár jól emlékszel: ma sem hoztál kesztyűt. és hogy a sál sem. - aztán szó nélkül. ki az utcára. a ritkuló téli levegőre. és a leghosszabb úton. haza. kitérőkkel, de ütemesen. persze, megállás nélkül. - mert hagyni kell. mint a jég alatt. lassan hullámozni. minden értelem nélkül. az üres szekrénynél többet. hogy a szavakat megóvd. vagy a szavaktól. - azt szeretnéd. hogy sokáig tartson az út. és hogy otthon. - mert annyi mindentől függ az élet.