2010. április 13., kedd

Március

Elkelne bár a szép szelíd beszéd,
csak ejtsd le vállad,
centis kis jószág köldöknyi neszét,
úgy hallgatnálak.

Szuszogva birkózik a fűkölyök,
először újra,
orrában márciusi ösztönök,
öledbe fúrja.

Hasacska napfény hízik, hömbörül,
lassan kitetszik
az anyaföld a két karod közül
és átmelegszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...