2010. június 28., hétfő

Miután kimondjuk a Hellót, meg kell szabadulnunk mind­attól a szeméttől, ami visszaáramlik a fejünkbe; meg kell sza­badulnunk a megélt sérelmek összes égéstermékétól és azoknak a bajoknak a rémétől is, amelyeket a jövőben szándékozunk magunkra idézni. Ekkor megnémulunk, de nem is kell semmit mondanunk. A többéves tapasztalat majd meghozza azt az ér­zést, hogy talán mégiscsak érdemes megszólalni. (Eric Berne - Sorskönyv)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

“Arra kér­lek tiszta szí­vemből, hogy légy türe­lem­mel szí­ved rej­tel­mei iránt, és igye­kezz úgy sze­retni a kér­dé­se­ket, akár a lezá...